Csapjunk is bele, jó?
NE LEGYÉL TELHETETLEN!
Hányszor hallottad ezt akár gyerekkorod óta? Mert én sokszor!
Borzasztóan impulzív gyerek voltam, ma már simán mondhatnák akár azt is, hogy autisztikus 🙂 simán… 🙂
ADDIG NYÚJTÓZKODJ, AMÍG A TAKARÓD ÉR!
Én mindig világot akartam megváltani, mindig mindenkinek segíteni, rettenetesen kíváncsi is voltam és a középiskolai életem, az egy „normális embernek” felfoghatatlan volt 😀
Egy időben úsztam is suli előtt, 6-ra jártam az uszodába. Utána suli, 4-es felett volt az átlagom, amelyik tanárt nem szerettem, annak a tárgyaiból gyenge voltam, ez van, ezért nem 5 🙂
Majd elmentem dolgozni, mikor mi volt. Jó ideig, életem legmeghatározóbb időszaka az volt, hogy az ING-nél az egyik üzletkötőnek telefonáltam, kérdőívek alapján. Eleinte csak hidegeket, ugye. Aztán láttam, hogy mennyi mindent csinál, zsizseg, tök jó, hasonló tempó, kérdeztem a termékekről, majd mindet megtanultam és azon kaptam magam, hogy állományt ápolok, keresztértékesítek telefonon keresztül, az ő ügyfélkörének 🙂
Ha nem ez volt, akkor a KSH-nál csináltam a háztartási naplókat, de volt, hogy beugrottam a Sonda Ipsoshoz is kicsit 🙂
Elment a délután egy része, mentem is edzésre, a nap fénypontja, hatalmas férfiak, hatalmas súlyok 😀
Ott semmilyen viszonylatban nem álltam semmiféle tornasor legelején, sőt 😀 amúgy a mai napig ezért kedvelem azokat a termeket, ahol dojo is van, mert egyszerűen nem lehet elég hegyomlás egy helyen gi-ben, körülöttem 😀 😀 😀
Heti 6 nap ezt csináltam és imádtam! A fogszabályzóm miatt a zenét egy időre hanyagolnom kellett, mert mindig sebes lett a szám a próba végére, úgyhogy akkoriban sajnos ezt pihentetni kellett egy időre 🙁
Emellett még jártam önismereti tanfolyamokra, társasági életet éltem, illetve egy művészi portálon voltam fent, mert a kreativitásomat sem bírtam kordában tartani 🙂 zenei pályára szerettem volna menni, de az egy másik történet.
Na szóval, egy kis intermezzo után, csak hogy lásd, ha itt valaki az, hát akkor én tuti! 😀
De mi a baj ezzel?
Mi van, ha te mindig valami többre, valami jobbra, valami izgalmasabbra vágysz? Ebben mi a rossz? Na vajon mi? 😉
- „Biztos sz@r az életed és kompenzálsz” ⇒ ugye? 😀
- „Nem bírsz megülni a seggeden, neked semmi sem jó!” ⇒ ismerős? 😀
- „Másnak jó, legyen neked is jó, ne legyenek irreális elvárásaid” ⇒ kinek mi a valósága 😉
Ha többet/jobbat szeretnél, sosem veled van a baj, hanem másoknak nehéz, akik benned látják a kudarcaikat.
Hányan nőttünk fel úgy, hogy nem vagyunk „elég jók”? Vagy sok, vagy kevés (én pl. mindig „túl sok” voltam).
Amikor szembe találod magad egy teljesen átlagos emberrel, akinek a bármi is jó, a sz@r is, mert legalább meleg és kiszámítható, akkor tudd, hogy ez nem rólad szól!
Ha a szüleidtől hallgattad ezt, akkor valószínűleg a saját „nem vagyok elég jó” programjuk futott és végtelenül bántotta őket, hogy ők ennyit tudtak adni és ezzel nem tettek boldoggá. Érthető… Ez a volt párkapcsolataidra is ugyanúgy igaz. Meg még rengeteg emberre, aki adott neked bármit is és neked nem volt elég jó. Pénzt, munkát, valamit, bármit.
Persze, vannak kivételek, akinek nagyon erősek a nárcisztikus tulajdonságai, de hidd el, ő is ott torzult el, hogy sosem volt elég jó, csak másképp viseli, teljes értékítéleti válságban van, kegyetlen és tényleg nem érdekli, mi van veled, de ezt tanuld meg felismerni.
Nagyon sokan vannak ezek az emberek és könnyen lehet, hogy te is egy vagy közülük. A fél világ ebben van, ez egy tanult dolog, ahogy a szűkölés és a küszködés is, meg az, hogy csak azt értékeljük, amiért a lelkünket is kidolgoztuk.
Ha meghallod ezt a kérdést, hogy „hogyan lehet ez még ennél is jobb?” és furcsa feszülés van benned, valami disszonancia, akkor tuti ott lappang benned! Meg se próbáld visszagörgetni, hogy honnan van és hibáztatni azt, aki ezt a legjobban nyomja benned! Mert utána, ha ezen valahogy túljutsz és úgymond megbocsátasz neki (ami egy föléhelyezkedő nézőpont, amivel elismerted a bűnösségét, hogy jobb, több vagy nála, ezzel ítéletet alkotsz, amivel már bele is huppantál az áldozat szerepbe, amiből egy ócska semmit nem tudsz teremteni), gombolygathatod bizony Ádámig és Éváig, hogy ki hogyan tiporta a másikat és miként vezette le a stresszt a környezetén…
Hányszor volt az, hogy létrehoztál valamit, és szárnyaltál, boldog voltál, büszke voltál magadra, és uhh, jött az érzés, hogy „még mit tudok?”
- Edzettél valaha? 😀 Nagyobb súlyok, jobb tempó, ilyesmi… gondoltál rá? Te kis telhetetlen 😀 adrenalin? Na ne csináld! 😀
- Szereted a munkádat és vannak önálló gondolataid, hogy hogyan tudsz belőle még többet kihozni? Huncut vagy 😀
- Jársz csak úgy tanfolyamokra, vagy olvasol olyan könyveket, amiből tanulni lehet? 😉 Ejj, ejj! 😀 Átlátok rajtad! 😀
Érted? 🙂
Hogy ezeket nem azért csinálod, mert kompenzálsz… nem azért, mert különbnek gondolod magad, vagy mert te megkeseredett, neked semmi nem jó úgy ahogy van! Ez azért van, mert egy kreatív lény vagy, aki imád alkotni, akiben zsizseg az élet, akinek széles a horizontja és a szivárvány nem 7 színű, hanem basszus legalább 700 😀
Aki valamit hozzá akar adni a világhoz, hogy neked is jobb legyen és a környezetednek is ♥
Ami másnak irreális, az sokunk valósága!
Most gondolj bele…
- ha Thomas Edison elhiszi, hogy neki jó újságokat, meg zöldségeket árulni egy vonaton…
- ha Alexander Graham Bell így nyugton ült volna a sejhaján, most mi lenne velünk? Min olvasnád az őrült gondolataimat? 😀
- vagy, ha Sir John Harrington nem találja fel az angol wc-t 😀
Ugye, milyen – mára már – magától értetődő dolgokat hozott létre ez a buzgóság? 🙂
Neked és nekem ezek már annyira a mindennapi, tök alap valóságunk részei, de az ő idejükben ők voltak a telhetetlenek… 😉
- Vajon rajtad keresztül mi akar megnyilvánulni, megmutatkozni a világban?
- Milyen lenne az életed, ha nem fognád vissza magad?
- Mit értél volna el eddig, ha nem hiszed el magadról, hogy nem vagy elég, ehelyett azt mondják neked, hogy pont úgy vagy jó, ahogy vagy, találd meg a saját hangodat, a saját tehetségedet és tedd vele gazdaggá magadat és a világot?
- Hol tartanál most, ha a szuper ötleted fölött gubbasztva nem halogattad volna az időt és a lehetőséget, mert attól tartottál, hogy senkit nem érdekel, vagy megítélnek? ⇒ azt már nem hozod vissza, de a halogatást és a bátortalanságot kijavíthatod, mert még nagyon fiatal vagy, hogy olyan sok évet így leélj! 🙂
Szerinted ezek eldurrant gondolatok, vagy van bennük valami?
